1746-ban Hajósra érkezett, majd 1748-ban Császártöltésen telepedett le Koch József, aki a falut alapító 13 család egyike volt. Ő volt az első kereskedő a községben. Szőlőtermesztésbe és borászkodásba kezdett és ez tovább szállt apáról fiúra 10 generáción keresztül. 1969-ben születtem, nagyapáim és dédapáim is szőlőtermesztéssel és borkészítéssel foglalkoztak, ezért már gyermekkoromban megszerettem a szőlőt, a löszfalba vájt pincék illatát és hangulatát.
Nagyapám felnőtté válásomig nagy hatással volt rám. Ő tanitott meg a szőlőtermesztés és a borászat alapjaira, sőt a borkereskedelemben is nagy múlttal rendelkezett.
Első szőlőültetvényemet is Ő vásárolta nekem 1991-ben, Hajóson. A kezdetektől éreztem, hogy ez az a tevékenység, amely teljessé teheti életemet és tenniakarásomat. Felsőfokú tanulmányaimat is szőlész-borász szakmérnökként fejeztem be.
A családi tradícióink, szakmai, üzleti, piaci sikereink mellett különösen büszke vagyok arra, hogy 2013-ban a Magyar Borakadémia a tagjai közé választott.
A susogó szőlő szerelme Sváb származású, bácskai földműves vagyok. Őseim azok a betelepített, szorgos németajkú emberek voltak, akik a törökdúlás után elnéptelenedett hajósi térségbe költözve új lendületet adtak a környezetüknek. Szőlőművelő, borkészítő, borkereskedő felmenőimtől a föld szeretetét, a munka becsületét, az érték tiszteletét tanultam. A mi családunk egyenes vonalú sorsa is kapott egy gellert a szocializmusban. Így én nagyapámtól tanultam meg tájékozódni a szőlőben. Az ő természetes gondolkodása vezetett az iskolapadba. Biológiát a szegedi egyetemen, állattenyésztést a vásárhelyi főiskolán, szőlészet-borászatot a kertészeti főiskolán tanultam. Természet közeli ember vagyok. A bort a szőlőből szemlélem, a boraim ízét a szőlő húsából, érettségét magjából érzem ki: imádom csipegetni, kóstolgatni, megrágni a bogyót. Két birtokom van. A borotai központtal működő a Hajós-Bajai borvidék része. Itt 150 hektáron gazdálkodunk. Néhány éve szőlőterületeket vásároltam Diósviszlón, a Villányi borvidéken. Itt 10 hektárt művelünk. A borász természetes törekvése, hogy kihozza magából és a terroirból a lehető legmagasabb minőséget. Áldom a sorsomat, hogy a kiváló adottságú Hajós-Bajai birtokom mellett a nagy vörösborok készítéséhez alkalmasabb villányi térségben is kipróbálhatom a tudásomat. Négy gyermekről gondoskodva családfőként, közel hetven embernek kenyeret adva munkaadóként, a Hajós-Bajai borvidék és a hegyközségi elnökeként a kisebb közösségért, a Hegyközségek Országos Tanácsának elnökségi tagjaként a szőlész-borász társadalomért vállalok felelősséget. Új szakmai kihívást jelent számomra, hogy 2013. májusától a Magyar Bor Akadémia rendes tagja vagyok.
Folyamatosan növeltem a szőlőültetvényeim területét, s a császártöltési borospincéket kinőve egy új pincészetet építettem. Mint szőlész és borász hiszek abban, hogy megfelelő szőlőfajták kiválasztásával, nem mennyiség-, hanem minőség-orientált termesztéstechnológiával kiváló minőségű borokat lehet készíteni a Hajós-Bajai borvidéken is, hiszen az ország ezen részén a legmagasabb a napsütéses órák száma, amely a szőlő minősége szempontjából az egyik legfontosabb tényező. A modern technológiai innováció – a vele járó magas színvonalú higiéniával – összeegyeztethető a hagyományos borkészítési és kezelési eljárásokkal. Véleményem szerint jó alapanyagból még jobb minőségű borokat lehet - és kell - előállítanunk, melyek a borfogyasztók örömére és egészségére kell, hogy váljanak.
